1. embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. vékony lába van. | lábfej. töri a cipő a lábát. | <kif-ekben.> ▸ a lába alá elé néz ▸ láb alatt van ▸ lábába megy száll az ital, a bor ▸ gyenge lábon áll ▸ nagy lábon él ▸ megáll a maga a saját lábán ▸ lábra áll ▸ nem teszi be a lábát vhova ▸ lábtól fekszenek ▸ fél lábbal a sírban van ▸ a lábával szavaz

2. tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. az asztal, a híd lába. | zene vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. a bükk lábánál; a töltés lábánál.

4. ▸ a telek, az udvar lábja

5. ▸ lábon lábán lábon adja el a termést.

6. régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) ilyen nagyságú. 1500 láb magas.

7. irodt versláb. ▸ lába kel ▸ az egyik lábad itt legyen, a másik ott! ▸ lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből ▸ lekap valakit a lábáról

[ fgr ]

1. valaki, valami alatt levő helyről. a szék alól. | valaminek a látszata mögül. dühe alól kibújt az irigység. | ▸ eltesz valakit láb alól

2. valaminek a közelében levő lenti helyről. a fa alól.

3. vmely hely(ség)nek déli v. a vízfolyás irányában lenti szélétől. komárom alól.

4. vmely jellel megkülönböztetett helyről. az a) pont alól.

5. <kif-ekben:> valamilyen (alárendelt, függő) helyzetből, állapotból, valamilyen ráhatás hatóköréből. mentesül a büntetés alól; | ▸ kivétel a szabály alól

[←al- ]

→ valaki ⊕ -t

valaki

-t¹ rag

-t² a befejezett mn-i ign képzője -tt